Bázakerettye
Oltárc
Oltárc
Oltárc

Oltárc

A korai bronzkorból származó erődítés maradványai kerültek elő Márkihegyen. A település neve horvát eredetű, az oltár szónak kicsinyítőképzős alakja. A forrásokban különbözőképpen irták a nevét (1290: Oltarcy, 1323-1364: Oltaruch, 1377: Vtaroch, 1420: Oltaroch-mege). A község határában sok a régészeti lelőhely. Kis-Oltárcon, a Petridombon állt a törökfutáskor elpusztult, 1300 körül épített Szent György templom. 1477-ben is volt plébénosa. 1379-ben I. Lajos a Bánfy család ősének adományozta. Aföldek közepes termést adtak, viszont jó boruk volt. A községtől északkeletre - a bocskai határ közelében - található a Márki-rét, ahol a török hódoltság elött azonos nevű falu állt. Márki közelében található Várdomb, egy kb. 900 m hosszú ovál alakú földvár, melyet valószínű az őskorban készítettek. 1531-ben 45, 11 év múlva csak 19 portát írtak össze, voltak itt zellérek is. 1576-ban a török felégette, két év múlva teljesen pusztává tette. Csak Kanizsa felszabadulása után vannak forrásaink Oltárcról. 1690-ben prédium, a szántó 20 hold, rét és kaszáló 100, 20 házhely is van. Benépesítési szándékot Kovács Balázs bánokszentgyörgyi birtokos fennmaradt telepítő oklevele igazolja. 1703-ban még csak 10 a lakosok száma, akik hajdinát, árpát, kölest, zabot és tönkölyt termeltek. Annyi földet kaptak, amennyit meg tudtak művelni. 1711-ben itt is pusztított a pestis, 5 gazda meghalt. Valószínű, hogy a szolgáltatások alacsonyabb volta miatt ide szöktek jbbágyok. Tudomásunk van arról is, hogy voltak irtásföldjeik.

1728-ban az Eszterházy hercegség tényleges és örökös birtoka. 12 jobbágy, 17 házas zsellér, 2 kézműves volt a faluban. Kétnyomásos volt a gazdálkodás. Főleg gabonaféléket termeltek, a felesleget helyben adták el. A terület tölgyesét makkoltatásra az uraság használta. Kereskedéssel nem foglalkoztak. A fejlődését bizonyítja, hogy 1750-ben 51 gazda, egy özvegy, 14 zsellér és egy kovács élt itt. Mária Terézia úrbéri rendelete kiadása idejéből pontos adatok állnak rendelkezésünkre. 15 egész 8/32 telek, 40 jobbágy és 43 házas zsellér él Oltárcon. Az egész telek 20 hold 8 szekérréttel. Elegendő legelő állt rendelkezésre. Az 1770-es összeírás már jelentős településről szól. 84 családban 365 lélek élt. Volt kovács, lakatos és öt molnár a helységben, működött malom is a község határában. A szántók kevésbé termékenyek voltak. 1778-ban volt már bábaaszonyuk, tanítójuk, temetőjük és egy harangjuk. 1785-ben 562 lakos élt itt. Az Eszterházyaké volt továbbra is a település. A népesség alapvelően nem változott: - 1793: 568, 1802: 610, 1805: 85 ház 591 lakos, 1819: 79 ház 480 lakos -, csak 1850-re mutat némi emelkedést (1830: 600, 1832: 608, 1848: 86 ház 542, 1850: 650 magyar katolikus). Az 1828-ból származó forrás nagy erdőkről beszél és jelentős juhászatról. Az agyagos talajon kétnyomásos gazdálkodást folytattak, 77 házban 599-en laktak. Az 1830-as évek fő terményei a búza, rozs, árpa, zab és a bor voltak. Ló-, szarvasmarha- és sertéstenyésztés volt a jellemző. A földeket már trágyázták.

Az úrbéres telkek száma 7 13/16-od volt, 47 zsellért írtak össze. Volt a településnek tanítója, de mégis magasnak mondható az analfabéták száma (1870: 667). Viszont 1896-ban új iskolaház, tanítói lakás, sőt óvoda is létesült. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 1910-ben 536-an tudtak írni, olvasni a 998 lakosból. Nehéz körülmények között éltek a századforduló után is. A lakosság főfoglalkozása az állattartás volt. Lovakat, fehér szilaj-marhákat, és a sertéseket tavasztól őszig az erdőn tartották, az utóbbit makkoltatták. Pénzkereseti forrásuk az erdei summás munkákból, valamint az állatok és tüzifa eladásából volt. Nagy volt a szegénység. Gabonát, burgonyát, kukoricát csak saját szükségletre termeltek, évről évre ebben is nagy kárt okozott a vadállomány. Mindig sok volt a rabsic, táplálkozásukat a vadhús, a gabona, az erdei gyümölcsök tették változatosabbá. A férfiak eljártak Fiuméba rakodónak, egész Erdélyig telefonépítő munkatársnak, a széles környéken mindenféle edényt drótozni. A fafeldolgozásnak is mesterei voltak, hordóra való vesszőabrinccsal, favillával, falapáttal kereskedtek, de készítettek fazsindelyt is, melyet messze környékre szállítottak. Égettek szenet, és főztek hamuzsírt is. Erről a szénégető-árok és szénégető-lap földrajzi név is árulkodik. Az említetteken kívűl káposzta, bab, répa, krumpli és hajdina-kása volt a fő táplálékuk. 1945-ig minden családban fontak, szőttek. 1925-ben a községben 6 iparos működött. A lakosság megélhetését a föld és az állat biztosította. 1945-ben a földosztás során 121 gazda kapott földet.

Az 1960-ban alakult TSZ-ben 198 család 201 tagja dolgozott. A Búzakalász MGTSZ-nek 197 tagja volt. A rendszerváltás után a bánokszentgyörgyivel közösen dolgozik, termel. A férfilakosság tekintélyes része ipari üzemekbe járt el dolgozni. Jelenleg 14 egyéni vállalkozó van a településen, a mezőgazdasági-élelmiszeripari vállalkozások száma 5. Kereskedelemmel 3-an, szolgáltatással 1 vállalkozó foglalkozik. Van ÁFÉSZ vegyesbolt a faluban. 1934-ben 1013 lakosa volt a falunak. Eredetileg kétutcás település, a régebbi a dombos helyre épült. A két egymással párhuzamos dombra épült utcasor közötti vizenyős rétet patak szeli át. A népesség alakulása a következő képet mutatja: 1948-ban 5123 kh-on gazdálkodtak. A 203 házban 977 lélek élt. Márki-erdőn 5-en, Győr-erdőn 7-en laktak. A termelőszövetkezet szervezése után megcsappant a lakosság. 1960-ban 1020 fő oltárci lakost regisztráltak. 1962-ben 220 lakás 882 oltárci lakosnak adott otthont. 1970-ben már csak 696-an laktak itt, jelenleg 330 fő alkottja a település lélekszámát. 51 személy munkanélküli, ebből 43 szakképzetlen. 1925-ben kéttantermes, és kéttanerős iskolánk volt. 1930-ban 796-an tudtak írni és olvasni a helységben. A lakosság római katolikus vallású. Temploma van a településnek. 1942-ben óvoda és katolikus népiskola létesült. 1948-ban hétosztályos iskola volt, két tanteremben két pedagógus oktatta a gyerekeket. 1959-ben új iskola épült, így 1960-ban az iskola két épületben működött. A gyereklétszám csökkenése miatt bánokszentgyörgyre járnak a tanulók, az iskola teljesen megszünt.

Az 1960-as évektől rendeszeresen volt filmvetítés. 1967-ben kultúrotthon létesült. Az orvosi rendelőt 1992-ben építettek. Heti egy alkalommal van rendelés. Oltárcon működik az Idősek Klubbja. Sportpályánk van, de szakosztályi sportélet nem folyik a településen. 1956-ban épült ki a köves út, amely sokat változtatott a falu helyzetén. A közutak 100%-ban portalanítottak. 1961 óta rendszeres az autóbusz járat. A 118 lakásból 1 önkormányzati, ezek 50%-a vezetékes ivóvízzel ellátot, amelyet 1992-93-ban vezettek be. 1950-től van postahivatal, 1994-ota van telefon a faluban, a lakások 42%-a ezzel ellátott. 1991-ben I. és II. világháborús emlékművet emeltek az oltárciak. 1996-ban turistaház létesült, amelytől az idegenforgalom fellendülését vájuk. Településfejlesztési tervünkben a Valkonya-Oltárc-Bucsuta összekötő út szerepel. A kistelepülések életét éli a község. A festői környezet, a táj adottságai lehetőséget biztosítanak az előrelépéshez. Keressük azokat a módozatokat, amelyek jó körülményeket nyújtanak a lakóknak.